Magyar Automobil Újság
1907. augusztus 20
"A napokban Oostendeben hirtelen elhunyt Törley József pezsgőgyáros életéről és munkásságáról a lapok sok momentumot közöltek, de teljesen ismeretlen az elhunytnak az utóbbi időben ki-fejtett az a valóban nagy koncepcióra valló tevékenysége, hogy ő óriási vagyoni sikerei mellett nem elégedett meg csak annak az iparágnak kultiválásával, hanem sokkal nagyobb, az emberiség jobb boldogulását célzó, a magyar névnek nagy dicsőséget szerző találmányok megoldásán és keresztülvitelén fáradozott.
Másfél évvel ezelőtt Törley József megismerkedett Benkő István mérnökkel, akinek a találmányok terén úgy hazánkban, mint a külföld előtt is neve van. A másfélévnyi ernyedetlen munkának, melyben Törley József nemcsak anyagilag, de gyakorlati szellemének egész erejével is részt vett, egy máris rendkívüli értékkel bíró elektromos áramfejlesztő volt a gyümölcse. Egy olyan battériát állítottak ugyanis össze, melynek áramfejlesztő képessége nemcsak minden eddigit felülmúlt, de szakértők megállapítása szerint semmiféle energiaforrással azon csekély helyen és oly minimális súllyal ily nagy munkaerőt eddig még elő nem állítottak. A közös Törley-Benkő névre az egész világon bejelentett szabadalom lényege ugyanis egy olyan addig ismeretlen chemiai áramfejlesztő eljárás volt, mely gőzgép és dynamo nélkül erős áramok fejlesztésére volt képes.
Törleynek célja a találmánnyal az volt, hogy egyrészről az automobilizmust akarta valósággal új elektromos alapra fektetni, másrészről erős áramú központtal nem bíró vidéki városokban, kastélyokban és uradalmakban villamos világítást létesíteni. A villamos kocsi tudvalévőleg egész más szakma, és különösen a Törley/Benkő féle alapon az eddigiektől éppenséggel eltérő külön ága lenne az automobilgyártásnak.
Ebben a nemes törekvésében Törley Józsefet váratlan halála megakadályozta."
Népszava
1907. május 26.
"Meddig éljen Törley úr?"
Ebben említés történik a Kutyavilláról (mint a Törley család képzeletbeli székhelyéről), majd az újság így folytatja: "Törley úr, mennyit segítettek azok a pincérek, akik égre-földre esküdözve ajánlgatták a kótyagos fejű lumpnak, hogy csak Törley pezsgőt igyék. Ugyan megemlékszik-e róluk pezsgő-felséged dicső uralkodásának negyedszázados évfordulója alkalmával? A Kutyavilla most zászló-pompában van... A magyar ipar kitűnőségeit nemzeti lobogó alatt borotvált, bajusztalan, gombos strimflibe és pojáca-sisakokba öltöztetett idegen lakájhaddal fogadja és szolgálja ki pezsgő-felséged, mint ahogyan szervezett pincérek ezt most kibocsátott röplapjukon elpanaszolják... Lássa Törley úr, ez nem szép dolog..."
(A cikkben többször emlegetett Kutyavilla nem Törley Józsefé volt, hanem a Duna-parton volt egy rossz hírű kocsma, körülbelül egy vonalban a folyótól távolabb fekvő Törley kastéllyal.)
Az eset folytatása már a Kávéssegédek Szaklapjában 1907. június 5-én jelent meg, ahol leírják, hogy az inkriminált galádságokat nem Törley József hanem egy megbíizottja követte el velük - ám ennek dacára sem akarnak többé Törley pezsgőt felszolgálni. Ez volt a Törley pezsgő hírhedt bojkottja 1907-ben!
A lap következő számában megjelent Törley József válaszlevele, amelyben ez áll: "Utólag szereztem tudomást arról, hogy gyáram 25 éves fennállásának ünnepsége alkalmával budafoki gyártelepemen kint járt társaik, egyik alkalmazottam által félreértés folytán méltatlan elbánásban és kiutasításban részesültek.
Midőn e kellemetlen incidens felett őszinte sajnálatomat fejezem ki, külön is hangsúlyozom, hogy illető alkalmazottam eljárásától teljesen távol állok, neki arra sem utasítást, sem felhatalmazást nem adtam, de nem is adhattam, mert a történtekről csak utólag szereztem tudomást...”
Ezt követően a NAP című újság megírta, hogy Törley József a budapesti pincérek sztrájkpénztárába 20 ezer koronát fizetett be, mire a pincér szakik abbahagyták a bojkottot. "